Keresés ebben a blogban

2012. április 19., csütörtök

margarinos tekercs

Egy igazi hagyományos családi recept, és mint ilyen, nem is szokta firtatni nálunk senki, mennyire egészséges. Nyilván nem teljesen fehér lisztből készítve, illetve nem margarinnal, hanem kókuszzsírral megkenve egészségesebb lenne, de tegnap így volt kedvem megcsinálni. Az egyetlen változtatás az eredeti recepthez képest, hogy tejmentessé tettem.


hozzávalók:
60 deka liszt
3 deka élesztő 
4 dl víz (eredetileg tej)
2 kávéskanál só

a megkenéshez:
20 deka margarin (én Ligát használok)
2 tojás sárgája
kevés só

a tetejére:
tojás, növényi sajt

Az élesztőt langyos cukros vízben felfuttattam. Közben a liszthez hozzáadtam a sót, majd az élesztőt, és apránként a meglangyosított vizet. Miután összeállt a tészta, szűk 1 órán át meleg helyen kelesztettem. Közben a margarint összedolgoztam a tojássárgájával- a megkenéshez. Kelesztés után az egészet átgyúrtam, 3 felé vettem, lisztezett nyújtódeszkán egyenként fél ujjnyi vastagságúra nyújtottam. 10 centi magasságú, 5-6 centi alapszélességű rombuszokat vágtam a tésztából, ezeket megkentem a margarinos tojássárgájával, hosszú oldaluknál fogva feltekertem őket. Gáztepsire sütőpapírt tettem, erre pakoltam a tekercseket, tetejüket megkentem tojással, növényi sajtot szórtam rájuk. Meleg helyre téve 5-10 percig keltek, majd előmelegített sütőben 35 percig sültek. Még kihűlés előtt elfogytak.

2012. április 10., kedd

pakolás hasmenésre

Elég gyakran előveszi a gyerekeinket a hasmenés, sokszor még más betegségek utótüneteként is. Legutóbb Ádámnál kipróbáltam a lenmagos-faszenes pakolást, hátha hamarabb túlesik rajta. Eredetileg agyagpakolást akartam csinálni, de mivel nem találtam az iszapot, végül emellett döntöttem. 

 A lenmag-faszénpakolás elkészítéséről itt írtam.
 Mivel nagyobb felületre került, nagyobb méretű anyagra tettem.....













végül még pluszban egy sállal is áttekertem.

Több mint egy órát hagytam rajta. Persze ez idő alatt végig feküdt. Élvezte, hogy legálisan nézhet mesét.

erjedetlen must- télire tartósító nélkül

Nem aktuális, nem Húsvéti, de ősszel legnagyobb kérdéseim a musttal kapcsolatosak voltak, így amíg még el nem felejtem, leírom a tapasztalataimat. 

Először is: milyen szőlőből érdemes csinálni?
Hogy kell eltenni, hogy ne forrjon fel?
Hogy kell tárolni? Miben, milyen körülmények között?

1.) Az első dolog, amire rájöttünk: mustot nem a legfinomabb csemegeszőlőből kell csinálni. Brutálisan édes lesz. Tökéletesen elég a borfestésre használt szőlő, sőt tulajdonképpen még finomabb is lett a belőle készült must, mint az ennél sokkal drágább saszlából csinált. 
2.) A különböző típusú szőlőket nem szabad keverni. 
3.) Sokáig filóztunk rajta, hogyan tisztítsuk meg a szőlőt, sajtoljuk ki a levet: sutuljunk vagy leszemezgessük egyenként a fürtöket majd gyümölcscentrifugán lenyomjuk? A sutut nem találtuk elég higiénikusnak- a festék lepereg a sutulás közben, és belekerül a lébe. A szemezgetés utáni centrifuga összevissza köpködte a magokat, nem vált be. A legjobb az volt, amikor szemezgetés nélkül nyomtuk le a centrifugán: így nem kellett folyton megtisztítani a gépet a magoktól.
3.) Különböző tanácsokat kaptunk arra, meddig kell forralni a levet: végül azt láttuk, teljesen mindegy. Merthogy volt, aki azt mondta, elég addig forralni, mikor elkezdi a habzást, mások szerint meg kell várni, míg teljesen letisztul. Én a habzás kezdetekor elkezdtem leszedni a habot, és mire végeztem, az már le is tisztult. 
4.) A bortermelők szerint pincében kell tárolni, na és persze borkénnel vagy nátriumakármivel tartósítani: mi nem csináltunk vele semmit- vagyis a szokásos Bokor Katalin-féle tartósítással tettük el: egy sem ment tönkre, és nagyon jó érzés úgy inni, hogy tudom, semmi bele nem illő nincs benne. 

Szóval a 25-30 üvegből már csak 4 van, már alig várjuk a következő fordulót! Mióta kifakadt a szőlőnk, a kisfiam minden nap megkérdezi: Anya, most már érik? Hát még nem. Még messze van. Sajnos.