Keresés ebben a blogban

2011. július 4., hétfő

gyerekkorom kedvenc ételei

Patrícia és Timi hívott erre a játékra.
Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedvenc ételeit, sütijeit blogunkon!
Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van! Így jobban megismerhetjük egymás ízlésvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is!:)
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra!
Jó olvasgatást és kellemes időtöltést kívánok a játékhoz!


Kicsit furcsa volt újra átgondolni, milyen ételeket is szerettem régen, főleg azért, mert többnyire húsos ételek jutottak eszembe (nini az éhes disznó meg a makk). De hát ez van. Gyerekként is szerettem jókat és főleg sokat enni. Ez a szokásom megmaradt felnőttkoromra is, átlag másfélszer annyit eszek, mint a 190 cm-es 86 kilós férjem. Volt egy olyan történet gyerekkoromból -kb 10 éves lehettem, mikor egy lakodalmon egy velünk szemben ülő férfi az édesapámmal fogadást kötött, megeszem-e ezt, meg azt.... az édesapám csak nevetett, tudta, hogy meg fogom enni... igaz is lett.

na szóval örök emlék marad számomra: 
-Sitkei mama mákos és diós kalácsa
-Kósi mama: sült sertéshúsa -tökéletesen finom ecetes uborkájával
a szilveszteri: ragasztott baracklekváros linzer
-édesapám: "földönsózottja"-egybe sütött fűszeres alsó-felső csirkecomb
- édesanyám spenótfőzeléke, sóskája, finomfőzeléke... az összes főzeléket nagyon magas színvonalon gyártja
- sajtos ropi: egy hatalmas és nehéz vaslappal gyártott rácsos sós süti
- a saláták közül a paradicsomsaláta nagy kedvencem volt, és a kígyóuborkából készült pirospaprikás saláta
édesanyám: tökből készített ananászbefőttje, és a szeletelt uborkás savanyúság!
- nagynéném méteres tortája, egy másik nagynéném pogácsája

Abban a kiváltságos helyzetben lehettem gyerekként, hogy az édesapám és mindkét bátyám vendéglátóit végzett, így gyakorlatilag a legfontosabb éttermi ételeket végigkóstolhattam, az átlagnál jóval gyakrabban ettünk étteremben: sertésborda hentes módra, Dubarry-szelet, Alpesi-szelet, Bakonyi-szelet- ezek mind a kedvenceim voltak, ugyanúgy, mint a burgonyakrokett.
Édesapám egy négycsillagos szállodában-Danubius Hotel- dolgozott, nyaranta sokszor voltam bent vele gyerekként, eszméletlen élmény volt belelátni egy nagy szálloda konyhájába! Természetesen minden nap kaptam a konyhaséftől egy 8-10 gombócos fagylaltkelyhet- még mindig benne van az orromban az illata!

No és akkor kit hívok játékra? 
minden kedves olvasót, aki szeretné felidézni régi emlékeit,
és nem fél szembenézni azzal, ami már elmúlt, és nem lehet többé újraalkotni

5 megjegyzés:

  1. Jaj, az a vaslapos sós süti nekem is! Nálunk valahogy máshogy hívták, nem emlékszem a nevére :( de a vaslaptól egészen speciális íze volt :)

    VálaszTörlés
  2. igen az nagyon jó! kérdeztem a férjemet-vassal foglalkozik- de nem tudja legyártani, megnézem, lehet-e venni ilyet a vaterán, csak nem tudom, milyen néven keressem.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem anyukámnak még megvan, megkérdezem!

    VálaszTörlés
  4. szia. ostyasütő néven próbáld meg.én 2éve piacon vettem.

    VálaszTörlés
  5. http://ordogkonyha.blogspot.com/2010/11/sajtos-taller.html
    Én is a piacon vettem, jó nehéz öntöttvas :)

    VálaszTörlés