Keresés ebben a blogban

2010. november 9., kedd

ízlések nevelése

Mostanában sokat gondolkodom azon, vajon hogy lehet az egészséges ételek szeretetére nevelni a gyerekeimet? A 10 hónaposom vajon miért köpi ki a céklát, és miért nyitja nagyra a száját a túró rudi után? Honnan tudják, hogy a virsli finom, de a csíra nem, ha sosem kóstolták? 
És egyébként meg mit tehetek, hogy megszeressék azt, ami egészséges?
Ádámunk lassan 2 és fél éves, és most kezd csak befolyással lenni rá a mi példánk. De még most is csak halványan. Megrázkódik, amikor azt látja, milyen élvezettel nyomom magamba a nyers reszelt sárgarépát, vagy apája hogy tömi a kék szőlőt.
Az elmúlt hétig megette a csírát. Aztán múlt héten nálunk volt az apukám, aki hagyományos koszton él, és láthatóan jót derült a csíráinkon. Azóta nem hajlandó megenni a csírákat. Igen, valószínűleg ez később is probléma lesz: a környezet rosszallása, kiközösítése. 
Mi nem akarjuk túlságosan vaskalaposan, szigorúan nevelni a gyerekeinket. A szabadságukat igyekszünk most is, később is figyelembe venni. Az étkezésben is: nem veszek nekik édességeket, de ha kapnak mástól, azt megehetik. Ádám nagyon szereti a virslit, így szokott kapni.
Olyan nehéz a jó irányba befolyásolni őket. Már most is nehéz. Hogy lehet, hogy alapjaiban nem a jó, a természetes ízek felé hajlanak? 
Nem a mi érdemünk lesz, ha végül mégis a természetes életmódot választják, az biztos.

4 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy nincs igazam, de szerintem sokat számít, hogy a hozzátáplálás hogyan történik.
    Az én kisfiam nem kapott bébiételeket, de még magam sem szenvedtem a pürésítéssel. Azt evett, amit mi is, már akkor, amikor még foga sem volt. Mindent megkóstolhatott a tányérunkról: a zöldségeket, húsokat, gyümölcsöket. Amit lehetett, nagyon apróra törtem ott előtte, de sokszor csak a szájába vette a dolgokat és "kiszívta" az ízeket.
    Nem érdekelt, hogy milyen okosságokat írnak a hozzátáplálás sorrendjéről, mert ez országonként változó. Magyarországon az alma az egyik első, ha nem a legelső, itt Ausztráliában viszont talán csak 9 (?) hónapos kortól ajánlják.
    A kisfiam elsőként a (cukormentes) szilvalekvárt kóstolta meg, igaz, nem azért mert azt adtam volna neki, hanem egyszer, amikor nem figyeltem rá egy pillanatra, belemártotta a kezét az üvegbe és szépen lenyalogatta az ujjairól. A mandarint már 6 hónaposan igen élvezettel ette. Igaz, a héját nem nyelte le, csak kiszívta belőle a lét. Az epret is jó korán megkóstolta, de 9 hónaposan már vígan ette és imádta.
    Cukrot, illetve cukrot tartalmazó ételt egyáltalán nem ehet, akkor sem, ha más kínálja.
    Ezzel kapcsolatban nagyon szigorú vagyok és haragszom az anyósomra, ha a tiltásom ellenére próbál adni neki ilyesmit, holott ő is tudja, hogy a cukor nem jó.
    Én magam sütök cukormentes édességeket, az elegendő.
    Egyelőre meg vagyok győződve arról, hogy a kisfiam azért annyira jó evő (mindent megeszik: zöldség, gyümölcs, hús), mert az ételek mindig felismerhetők voltak számára és nem vettük el a kedvét tiltással, hogy "azt nem".
    Aztán, hogy valóban jól gondolom-e, majd kiderül a második gyereknél :) Én magam is kíváncsi vagyok rá :)

    VálaszTörlés
  2. én is sokszor elcsodálkozom a hozzátáplálás országonkénti különbségein. Itt Mo.-on nem nagyon hallani a pürésítés nélküli babaetetésről, pedig biztos, hogy a darabos kaják újszerűsége sokat nehezít az ételek elfogadásán. Mennyi idős a kisfiad?

    VálaszTörlés
  3. Én nem is adok neki túró rudit :) Adok házi túrókrémet. Így volt Marcinál is, ő most hét és fél éves, és a legtöbb főzeléket szereti, persze ő már a túró rudit is. Sok gyümölcsöt is szeret, persze nem mindent, és már szereti a virslit is azért. De ő már nagy. Cukros dolgot Regő sem kap, és mivel csak hat hónaposan kapott az anyatej után bármit is, az első pépek után hamar próbálkoztam a darabosabb ételekkel. Ő mondjuk egyelőre elég válogatós, de bízom a hosszútávú eredményben. Állítólag már az is ízlésformáló, amit a kismama eszik, amikor még pocakban a baba.

    Bocs, hogy ennyit írtam ide, most találtam csak rá erre a bejegyzésre.

    Alexandra, nálunk meg az eper csak 18 hós kortól ajánlott :)

    VálaszTörlés
  4. én is észrevettem a kismamakor ízlésformáló hatását. Ádámmal terhesen nagyon rosszul voltam, semmi hasznosat nem bírtam megenni + később pedig hasfájós volt. És bizony egy csomó olyan gyümölcs van, amit semmikor sem ismert- se pocakban, se anyatejjel, azt nem is eszi meg. Timi nyugodtan írj bármennyit, örülök a megjegyzéseknek

    VálaszTörlés